загрузка...
Четвер, 10 квітня 2014 14:31

ДПА. 2014. Угорська мова. 11 клас. Переказ. Március 15.

Автор 
Оцініть матеріал!
(1 Голосувати)

Március 15.

Most vissza kell térnem arra a napra, mely a magyar nemzet életében olyan nevezetes fordulópontot képez: „március 15-ére (1848)”.

Nem jött ez előkészítetlenül: a népfelszabadítás, a szabad sajtó és szabad föld, a közteherviselés, a jogegyenlőség fenséges eszméi mellett évtized óta har­coltak már messze kimagasló nagy szellemek; az idő meg volt érve, a per el volt döntve, az ítélet ott élt minden jó hazafi szívében; a nagy áldozatok, amikbe ez átalakulás kerülni fog, nem követelve, de kínálva voltak… (…)

Ekkor kitört a párizsi forradalom. A francia nemzet összetörte a trónt. A magyar országgyűlésen heves beszédeket tartottak. Azonban Po­zsony hideg talaj volt akkor. Segíteni kellett Pestről…

Volt egy társulati helye a szabadelvű intelligenciának, a „pesti kör”, ott lett fogalmazva a „tizenkét pesti pont”. Nem akarok idegen tollakkal kérkedni. Nem én fogalmaztam azokat, nem is Petőfi; hanem Irinyi József. (…)

Eközben kitört a bécsi forradalom. Bécs utcái visszhangzottak a „szabadság" jelszavától, és festve voltak az érte elesett hősöknek vérétől. (…)

Nem kérvényezünk többet az országgyűléshez, ez süket! Kiáltsunk a nem­zethez; az meghallja.

Ekkor írta meg a „Talpra magyar”-t.

Korán reggel, még lámpavilágnál jöttünk össze négyen az én szobámban: Petőfi, Vasvári Pál, Bulyovszky Gyula és én. Társaim engem bíztak meg, hogy fogalmazzam a pesti pontokat népszerű, mindenki által egyszerre megérthető rövid modorban. Amíg én azzal elké­szültem, afölött vitáztak, hogy hát azután mi lesz. (…)

A kiáltvány készen volt; siettünk ki az utcára. (...)

A többit … tudja már mindenki. Hogy kezdődött, hogy nőtt meg az emberlavina, milyen szónoklatot tartottunk a piacon.

De nem elég a beszéd; tenni is kell valamit.

Legelső tett legyen a szabad sajtó gyakorlatba vétele.

A tizenkét pesti pontot és a kiáltványt a nemzethez meg a „Talpra ma­gyar”-t kinyomatjuk cenzori engedelem nélkül. (…)

A nyomdásznak, természetesen, hatósági engedély nélkül valamit kinyom­tatni nem volt szabad. Magunk gyűrkőztünk neki, és dolgoztunk a kézi saj­tón…

Amíg Irinyi és több fiatal író a sajtónál dolgozott, azalatt az én feladatom volt a Hatvani utcát egész hosszában megtöltő közönséget szónoklattal tarta­ni. (…)

Eközben elkezdett esni az eső, ez a legreakcionáriusabb ellensége minden forradalomnak. – Az én népemet az sem széleszté el. – Azonban az egész ut­ca megtelt egyszerre kifeszített esernyőkkel.

− Ej, urak! – mennydörögtem én onnan az utcai szegletkőrül. – Ha már az esőcseppek ellen is ernyőt húztok fel, hátha nemsokára golyók fognak hulla­ni, az ellen mit feszítetek ki?

Erre a bíztatásra minden esernyő egyszerre összecsukódott, a hallgatóság ott maradt.

Csak akkor vettem észre, hogy nem csupán urak vannak körülöttem, ha­nem hölgyek is.(…)

Meg akarták várni, míg a nyomtatványok elkészülnek.

Nemsokára előtámadt Irinyi a nyomdaablakban. (…)

Azt a jelenetet – ah, azt nem tudom leírni, mikor a legelső szabad lapok kézről-kézre lettek adva. „Szabadság! Szabadság!” Te első napsugára egy új, jobb századnak. Te kezdőbetűje az evangéliumnak! Láthatóvá téve egy papírlapon. A szabad sajtónak: a paradicsomi mindent tudás fájának legel­ső gyümölcse. – Minő tombolás támadt, mikor ezt a tiltott gyümölcsöt kap­kodták! (…)

A kezdőbetű tehát le volt írva.

(Jókai Mór)

Переглядів 908 разів
Авторизуйтесь, щоб мати можливість залишати коментарі
 

Виктор Новосад на сервере Стихи.ру
загрузка...
« Освітній портал »   2013 р.