загрузка...
Четвер, 10 квітня 2014 14:35

ДПА. 2014. Угорська мова. 11 клас. Переказ. Az ember tragédiája

Автор 
Оцініть матеріал!
(1 Голосувати)

Az ember tragédiája

            Irodalmunk egyedülálló gyöngyszeme, Az ember tragédiája, ez a különös, elgondolkodtató történetfilozófiai alkotás, amely ... mégis évtizedeken át ez lett egyik legtöbbször bemutatott, nagysikerű, rengeteg nézőt foglalkoztató színdarabunk. ... A nézőközönség soha nem unta meg a 15 színen át újra meg újra feltörő elvont gondolatok, eszmefuttatások áradatát. Igaz, a gyorsan változó jelenetek sokszínűsége is hozzájárult a figyelem állandó ébrentartásához.

A mű megalkotója, Madách Imre 1823-ban, ugyanabban az évben született, mint Petőfi Sándor, sőt még ugyanabban a hónapban is. Kettőjük, Petőfi és Madách nagy műve elválaszthatatlan a múlt század magyar történelmének legemlékezetesebb szakaszától, 48/49 forradalmától, és az azt követő szabadságharctól. Madách ugyan 1859/60-ban írta meg a tragédiát, tíz évvel azután, hogy Petőfi ott esett már el a harc mezején, a segesvári csatatéren.

Könnyű lenne kimutatnunk, hogyan készítették elő mind Madách életének, mind az egykorú magyar történetnek jelentős eseményei Az ember tragédiája alapvető gondolatait. Madách műve egyben a magyar tragédia visszhangja is volt. (...)

Madách Ádámjának meg-megújuló harcai, egyre magasabbra törő ideáljai – és egyben ezeknek sorozatos kudarca – valóban az egész emberiség történelmét mutatják be, úgy ahogy ezt a gondolkozó és elfogulatlanul ítélő ember akarva, nem akarva látni kénytelen. Nem kétséges, hogy a mű terve szerint az egymásra következő színek emelkedő tendenciát mutatnak. Ádám nemcsak kiábrándul ideáljaiból, mire egy-egy szín végére ér, amikor újra meg újra be kell látnia, hogy nem valósult meg az, amiért vállalta a küzdelmet, hanem ugyanakkor mintha színről színre egyre tisztultabb, jobban látszó célokért indulna harcba. Ebben jut kifejezésre a haladás, a tökéletesedés gondolata.

A tragédia ebből a szempontból az lehet …, hogy Ádámnak vissza kell riadnia attól a szándékától, amely elválasztja az eszmék elgondolását megvalósulásuktól. (…)

            Aki megízlelte a tudást, abban rögtön fölébred a több-tudás kínzó szomjúsága is. Mint Ádám a 3. színben követeli:

 

            Ne hitegess, Lucifer, ne tovább,

            Hagyj tudnom mindent, úgy, mint megfogadtad.

 

Lucifernek pedig újra igaza lesz, amikor megjegyzi:

 

            Keserves lesz még egykor e tudásod,

            S tudatlanságért fogsz epekedni vissza.

 

            (…) Megbánta már, hogy megtudta jövőbe vetett pillantása során azt is, mi lehet majd egykor a Föld és ezzel együtt az ember sorsa. Ezt már jobb volna nem tudni, vagy elfelejteni, mint Lucifer mondta.

             A tudás tehát, amiért az ember föladta korábbi igénytelen belenyugvását a puszta, öntudatlan létbe, egyrészt kielégítetlen: minden, amit megtudunk, csak arra jó, hogy rájöjjünk, milyen végtelenül sok az, amit még nem tudunk… (…)

            Madách az emberiség egészét a bibliai első ember, Ádám alakjában foglalja össze. Ő az örökké küzdő ember, aki ifjan kezdi el útját a történelem legjellemzőbbnek tartott korszakain át a jelen és a jövő felé, hogy mint aggastyán fejezze be ezt az utat a kihűlő Földön az eszkimók jégvilágában.

            Az utolsó előtti próbálkozás Ádám múltat és jövőt áttekintő álmában, mielőtt találkoznék a pusztuló embert bemutató nyomorult eszkimóval, kísérlet a Föld elhagyására, űrrepülés. (…) El akarván hagyni a Földet – bár ez nem sikerül neki – fölismert két nagyon lényeges dolgot. Egyrészt rájött arra: az ember célja a küzdés maga. Nem az a lényeges, hogy elérjük-e a kitűzött célt, hanem az, hogy elszántan törünk a végtelenbe vesző cél felé. – Másrészt egyértelműen megfogalmazza Ádám azt a gondolatot is: ne ejtsen kétségbe az, hogy az embernek a történelem során már sokszor meg kellett tagadnia korábbi eszméit, és a korábbival homlokegyenest ellenkezőért kellett küzdeni. (…)

            A hideg értelem, Lucifer mellett állandó kísérője Ádámnak az érzelem is, Éva alakjában. Éva az ember számára mint a szerelem és a költészet forrása és tárgya, egyben vigasztalás is… (…)

            Ha élni és tökéletesedni     akar az ember a kitűzött, de végtelenbe vesző, … csak közelíthető cél felé, akkor hallgatnia kell arra az „égi szózatra” is, …ami egyedül tartja életben az embert. Ezért mondja az Úr: „küzdj és bízva bízzál”.

 

 

(Szabó Árpád)

Переглядів 960 разів
Авторизуйтесь, щоб мати можливість залишати коментарі
 
Виктор Новосад на сервере Стихи.ру
загрузка...
« Освітній портал »   2013 р.